Mikor kezdjek el újra ismerkedni?

Amikor véget ér egy hosszú kapcsolat, mindenki sérülten távozik. A legjobban persze az, aki nem akarta, hogy vége legyen. Ilyenkor megperzselődik a bőrünk a fájdalomtól, a szívünk pedig folyamatosan pulzálja a hiányt. A legtöbb barát és ismerős állandóan tanácsokkal lát el, hogy mit kell tenned, mit ne tegyél és mikor, mit csinálj. Édesek, mert próbálnak segíteni neked. De valójában nincs erre szükséged. Mert egyetlen dologra van szükséged, a sajátos gyászodra. Hogy az éppen abból áll, hogy otthon sírsz 2 héten keresztül vagy éppen abból, hogy egy társkeresőn jobbra húzol minden bájos arcot és/vagy kidolgozott hasizmot, az kizárólag rajtad múlik. A gyászidőszakot nem lehet siettetni. Ha sírni kell, akkor sírj, ha kiáltani egy erdőben, akkor üvölts, ha pedig egy koncerten tombolni, akkor tégy úgy. 

Az idő - tudom közhelyesen hangzik - de minden sebet begyógyít. Ugyanis egyszer elég lesz a szenvedésből és azt fogod érezni, hogy már nem fáj annyira. Hogy már eljutottál arra a pontra, hogy nyitott legyél másokra igazán, hogy végre másképp tekints az életedre és ne a mély önsajnálatban szenvedj. Már másmilyennek fogod látni magad reggel a tükörben és nem esik majd nehezedre, hogy magadra mosolyogj. Ha az életed újra egy tiszta mederben fog csörgedezni és már nem könnycseppektől sáros, hanem tiszta, mint a forrás vize, akkor fog eljönni az a pont, hogy nyitott leszel az új befogadására.